Utolsó frissítés: 2013-05-13
Az első csoportosulások csupán találkozási pontok voltak, ahol a szétszórt, gyakran család nélkül érkezett magyarok találkozhattak. E helységeket többnyire ausztrál egyházak vagy társadalmi szervezetek bocsátottak a bevándoroltak rendelkezésére. Ilyenek voltak Adelaideben, Perthben, Sydneyben.
Amint múlt az idő, és egyre több magyar szállt partra, Ausztrália kikötővárosaiban megalakultak az első formális magyar egyesületek, melyet „nemzeti emigráció” jelzővel lehetne jellemezni. A korai ad-hoc csoportosulásokkal ellentétben ezek a tömörülések már kezdettől formát igyekeztek felvenni, elnököt, alelnököt, titkárt vá lasztottak, és rendszerint egy hazai nagyság, többnyire István király, Mindszenty, vagy II. Rákóczi Ferenc nevét vették fel. Vezetőik, tagjaik városonként 10-15 hontalan, idősebb 1945 után elmenekült volt, akik nem beszéltek és nem is igyekeztek megtanulni angolul, és akadt köztük szélsőségesen jobboldali is. Az egyesületek alapítói meg voltak győződve arról, hogy ausztráliai tartózkodásuk csak rövid ideig fog tartani, és egy USA győzelmével végződő, rövidesen kirobbanó háború után visszatérhetnek Magyarországra. E csoportosulások létrejöttének legfőbb oka az volt, hogy a Németországban, Ausztriában tengődő, majd Ausztráliában a megalázó gyári munka után lelki szükséglet volt egyeseknek fórumra, ahol fontosnak érezte magát. Itt egymást régi címükön szólították, javaslatokat terjesztettek be, előterjesztéseket támogattak, módosítottak, elleneztek, bizottmányokat állítottak fel, átiratokat fogalmaztak, és időnként rossz angolsággal írt levelekben tiltakoztak az egyesület és az általa képviselt ausztráliai összmagyarság nevében az ENSZ-nél és más világszervezetnél. Ezek az egyesületek komoly aggodalmat okoztak a magyarság jó hírnevét féltő ausztráliai magyarságnak, mert a külügyekben, valamint az angol nyelvben és szokásokban járatlan vezetőik előszeretettel tettek nyilatkozatokat a magyarság nevében, és félő volt – hogy a magyar hátteret nem ismerő ausztrálok nem tudván, hogy ezek az egyesületek jelentéktelen politikai klikkek – komolyan veszik ezeket a megnyilvánulásokat. A tanult magyar emberek egyharmada megérkezése után tagja volt e korai egyesületeknek, de pár hónap eltelte után a józanabbak otthagyták ezeket, és inkább angolul tanultak, kurzusokat végeztek, dolgoztak. Érdekes, hogy aki hosszú távon vállalt egy-egy ilyen tisztséget, azok között egyenes arányosság van a hivatásbeli és anyagi sikertelenség között.
Egy idő után szórványosan magyar egyesületek alakultak, amelyeknek célja az volt, hogy az ausztrál munkahelyen töltött hét után a tagok magyar környezetben találkozzanak, magyarul beszéljenek és kicseréljék gondolataikat. Miután ezek a csoportosulások is a szocializmus elől menekült magyarok hozták létre, az egyesületek antikommunista szelleme természetes volt, de a tagok nem érezték szükségét annak, hogy egymást túllicitálják „magyarságukkal”.
Az ötvenhatosok megérkezése megkétszerezte az ausztráliai magyarok számát. A sok angolul nem tudó új ember elősegítette a helyi csoportok kiszélesedését. Ők azonban nem értettek egyet a régebben kivándoroltak ideológiájával, és amikor megalapozták az életüket, ők is alapítottak egyesületeket. Ezeket többnyire sikeres iparosok hozták létre, és nem egynek szép székháza és vagyona van. Az ilyen egyesületek szívesen látnak nem ötvenhatos tagokat is, de a régi politikai szervezetek tagjai rendszerint távol tartották magukat az ilyen csoportosulásoktól.
A Felvidékről, a Délvidékről vagy Erdélyből származók területi elv szerint is alakítottak egyesületeket. A fiatalokra is minden városban gondoltak, létrehoztak részükre cserész csapatokat, néptánc csoportokat, színjátszó csoportokat, zenekarokat, magyar iskolákat szerveztek.
Egyes egyesületek ma már komoly múlttal rendelkeznek, székházaik vannak, mások magyar vagy ausztrál intézményekben tartják találkozóikat. A tagok elhalálozása, kiöregedése, érdeklődésük változása, vagy akár elköltözés miatt számos egyesület megszűnt, de új körülmények új csoportosulásokat is létrehoztak.
A II. világháború óta Ausztráliában működött és ma is működő magyar csoportosulások száma Kuncz Egon szerint 100-200 közé tehető. Mivel az aktívak rendszerint egyszerre több csoportosulás tevékeny tagjai, az egyesületeket rendszeresen látogató magyarok aránya Kuncz Egon szerint az ausztráliai magyarság csupán 5-10 százalékára becsülhető. Nemzeti megemlékezéseken, társadalmi rendezvényeken, bálokon olyan magyarok is megjelennek, akik nem tagjai az egyesületeknek, és nem folytatnak aktív tevékenységet. A multikulturalizmus fejlődésével az egyesületek, különösen a tánccsoportok és zenekarok gyakran vesznek részt ausztrálok, vagy más bevándorlók által szervezett ünnepségeken, felvonulásokon.
Az 1947-ben és az utána érkezett kivándorlók között voltak papok is. Helyzetük azonban saját egyházukon belül is nehéz volt. A hivatalos politika a bevándorlókat csupán mint személyeket ismerte el, közösségekről nem vett tudomást. Az Ausztráliába került katolikus és protestáns lelkészeket sem tanulmányaik, sem tapasztalataik nem készítették fel egy demoralizált emigrációval való munkára. Feletteseiktől és ausztrál paptársaiktól inkább akadályoztatva, mint segítve, szívet tépő, idegölő, hálátlan feladatot kellett ellátniuk. Rosszul fizetve, sokszor járművek nélkül látogatták a hatalmas távolságokban szétszórt híveiket, és tartották bennük a hitet. Nem a távoli Magyarország politikai jövőjéről akartak álmokat szőni, hanem a menekült magyarság helyzetén igyekeztek segíteni. Az első magyar házkölcsön-szövetkezet, az első ifjúsági táborok, kollégiumok, segélyegyletek, családi és kulturális délutánok, összejövetelek, öregotthonok, magyar házak az ő kezdeményezésükre, és az ő munkájuk eredményeként jöttek létre.
Az ausztráliai magyarok többsége nem tagja magyar egyesületnek, ezeket 1954-ben a sydneyi Dél Keresztje újság „magánmagyaroknak” nevezte. De gyermekeik többsége kiválóan beszél magyarul, és ha magyar művész ad műsort, koncertet, ha magyar festő, szobrász állít ki, akkor megjelenik, adakozik, sőt kihasználva ismereteiket és összeköttetéseiket, nem ritkán voltak megindítói hasznos magyar akcióknak.
A magyarok kevés kivétellel egy fillér nélkül érkeztek Ausztráliába, és ma sok millió dollár értékű köztulajdont birtokolnak.
Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség: 1954-ben alakult az Új-Del-Walesi Magyar Szövetség javaslatára Victoria és Dél-Ausztrália államok bevonásával. Rövidesen a többi államban működő szervezetek is csatlakoztak.
Mivel a Szövetség az ötvenes évek alapítóinak szellemét folytatja (pl. haragszik a mindenkori magyar kormányra), az egyes államok szövetségeinek, a területen működő egyesületeknek csak egy részét képviselik. Vannak egyesületek, amelyek nem kívánnak a szövetség tagjai lenni, míg az utóbbi megtagadja a tagságot olyan csoportosulásoktól, amelyek politikai véleménye különbözik a szövetség erősen szélsőséges irányvonalától. Az utóbbi időkben egyes államok szövetségeinek részvételét (pl.: az alapító, a legjobban, legaktívabban és legnagyobb tagsággal rendelkező Új-Dél-Wales-i Szövetséget) felfüggesztették a Szövetség vezetői, más szervezetek pedig önkéntesen nem vesznek részt a közös tevékenységben. Ezért az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség nem hogy nem képviseli az ausztráliai magyarságot, de még az ausztráliai magyarságnak azt az 5-10 százalékát sem, akik tagjai magyar egyesületeknek. Rendkívül szűk bázison állnak, már csak a múltból élnek. Ennek ellenére - mivel nincs semmilyen más szövetség Ausztráliában, mely az államok szövetségeit próbálja összefogni - ennek a Szövetségnek a megbízottai képviselik az ausztráliai magyarságot a különböző bevándorló és multikulturális csúcsszervezetekben. 1969 decemberétől 3 évente Ausztráliai Magyarok Találkozóját rendez. Erre újabban sok államból, körzetből egyáltalán nem mennek el, vagy csak alig, és csak azok, akik ugyanazt az értékrendet képviselik, és azok közül is inkább csak az idősebb korosztály. A hangulat is eléggé archaikus, de ahol mégiscsak látni magyar származású képzőművészek kiállítását, magyar amatőr csoportok műsorát. Erre más alkalommal kevés lehetőség van.
Dél-Ausztráliai Magyar Egyesületek Szövetsége: ernyőszervezet.
Dél-Ausztráliai Magyar Klub: 500 személyt befogadó székháza Adelaide Norwood nevű körzetében található. Az épületben konyha, söntés, biliárd szoba és könyvtár található, valamint nagyobb termek ünnepségek rendezésére.
Regnum Marianum háza: A College Parkban áll.
Adelaide-i öreg magyarok klubháza: Woodville-ban van.
Cserkészpark: Magyar cserkészpark egy 70 holdas területen van Walkes Flattól hét kilométerre.
Adelaide-i Magyar Iskola: A Magyar Klubban működik heti 2,5 órában.
Dél-Adelaidei Magyar Ifjúsági Klub: Diszkókat szerveznek a fiataloknak minden harmadik hónapban, egy-egy rendezvényünkön 50, 20 év körüli magyar fiatal jelenik meg.
Adelaide-i Magyar Karitász Egyesület: 1981-ben alakult Dezséry András és Laczina Frigyes kezdeményezésére. Előtte különböző személyi okok, torzsalkodás miatt az idősek otthonát Norwoodban csak 1987. március 7-én sikerült megnyitni (a bevándorlási miniszter nyitotta meg). 35 ágyas, a szerbekkel közösen tartják fenn. A megnyitóban akkor azt mondták, hogy egy új, korszerű, 40 ágyas otthont fognak építeni. A telek már megvan, s most várják rá az építési engedélyt, illetve a helyi és a szövetségi kormányzat hozzájárulását.
Vasárnapi Üzenet c. lap: hetente jelenik meg.
Egyházi Híradó c lap: kéthetente jelenik meg.
2001. március 10-én emléktáblát helyeztek el a Bevándorlási Múzeumban, amit Dél-Ausztrália kormányzója leplezett le. Az ünnepélyen elhangzott az Adelaide-i magyar közösség története.
Az athelstone-i temetőben van eltemetve Lakatos Géza 1944-es miniszterelnök. 1965-től élt Ausztráliában, Adelaide-ben, 1967 május 21-én, 77 éves korában halt meg.
Mészáros Andor szobrász alkotása Shakespeare szobra a város főterén áll, mely színészként ábrázolja. Másolatát Budapesten a Marriot Hotel teraszán, a Vigadó tér sarkán állították fel 2003. április 23-án, Shakespeare születésének 439., halálának 387. évfordulóján. Szervező: Dr. Nagy Károly nyugalmazott ügyész, az Ausztrál-magyar Baráti Kör elnöke.
Emlékmű: A High Street (a Melbourne-ből Bendigoba vezető főút) és a Rose Street sarkán található, avatására 2002. november 2-án, szombaton de. 10.30-kor került sor
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az 1850-es években számos honvéd és tiszt talált menedéket Ausztráliában. Közöttük sokan a bendigoi aranymezőkön kerestek szerencsét. Hogy mennyien találtak aranyat, azt nem tudjuk, de azt a fennmaradt levelekből, iratokból ismerjük, hogy idegen, sok esetben elképzelhetetlen körülmények között éltek. 1853-ban az aranymezők főbiztosa 14 engedélyt bocsátott ki, hogy az ezen megjelölt területen a magyarok aranyat áshassanak. Itt épült az emlékmű, melyet dr. Gyürk István nagykövet indítványozott (ő is mondta az ünnepi beszédet), és a melbournei Magyar Központ szervezésében a Magyar Külügyminisztérium támogatásával jött létre. Az emlékművet Zágon Lajos tervezte. A Victorian Multicultural Commissiont képviselője az avatáskor azt mondta: „Ezt a helyet és emlékművet tekintsük magyar zarándokhelynek”.
Sydneytől délre a 31-es főút mentén kb. 130 km-re található a település. A pálos kolostor falára márvány emléktáblát helyezett el a magyar nagykövetség és az ausztráliai magyar hívek. (A pálosok az egyetlen magyar alapítású rend.)
Queenslandi Magyar Szövetség: Ernyőszervezet, a Marsdeni városrészben található Magyar Házban működik
Magyar Iskola: Az Apáczai Közalapítvány (Bp) jóvoltából magyarországi tanító oktat.
Miklós István háza: Katolikus pap volt, általa faragott székely kapu díszíti belmont-i otthonát.
Walter Edmund Roth: Nagyértékű ausztrál vonatkozású etnológiai gyűjteményének egyik részét a brisbaine-i Queensland Museum őrzi. (Másik része Sydneyben van.)
1971. évi népszámlálás: 500 Magyarországon született embert, az 1981. évi népszámlálás közel 600 személyt, 1985-ben becslések szerint közel 1000 főt talált a fővárosban.
Australian Capitol Territory-i Magyar Szövetség: 1981. decemberben alakult.
Magyar-Ausztrál Klub: 1970. szeptemberében alakult. A klubházat az ausztrál állam által ajándékozott telken magyar mesteremberek építették fel. 1981-ben a klubház leégett, ami helyett 1983-ban egy másikat vásároltak Narrabundah városrészben: egy emelete klubhelyiséget vendéglővel, játékteremmel és számos alkalmi rendezvényre alkalmas teremmel. Tagsága 1985-ben kb. 240 magyar és 400 ausztrál személy utolsó értesülésem szerint eladás alatt áll.
Gyöngyösbokréta Tánccsoport: Rendezvények állandó szereplője.
Canberrai Magyar Művész Közösség: 1978-ban alakult ez az előadóművészekből álló kisebb csoport, hogy a különböző magyar szervezetek által rendezett összejöveteleken, ünnepségeken szórakoztassa a közönséget.
Kodály Társaság: Eredetileg magyar kezdeményezéssel alakult, de később már kizárólag ausztrál zenészekből álló társaság. Tagjai főként olyanok, akiket a Kodály-módszer érdekel, köztük ausztrál zenetanárok, akik Magyarországon tanulták a Kodály-módszert.
Canberra és Környéke Magyar Nők Egyesülete: 1967 májusában alakult kb. 20 hölgy részvételével.
Canberrai Erdélyi Szövetség: 1979-ben alakult.
Canberrai Magyar Egyesület: 1981. elején alakult a Canberrai Magyar-Ausztrál Klubból való kiválással.
Canberra-i Magyar Rádió: ACT. Ausztrália. 1978 óta hetenként egy alkalommal, fél órás adásban sugároz.
Magyar Köztársaság Nagykövetségének épülete: Canberra Deakin negyedébe található. Teljes címe: 17 Beale Crescent, DEAKIN, ACT. 2600. A nagykövetség épülete 10-12 évvel ezelőtt épült, a terveket Gergely István, Sydney-ben élő magyar építészmérnök készítette. A épületkomplexum magába foglalja az iroda helységeket, a konzuli rezidenciákat, a nagykövet magán lakását és a fogadásra alkalmas termeket, melyek magyar kúria stílusban készültek.
Buda Historic Home & Garden (Buda Történelmi Ház és Kert): Egy nyugállományú brit ezredes lakóházának épült, majd egy magyar ezüstkovács-család (Leviny Ernő) két generációs otthona volt 120 évig. A ház érdekes építészeti stílusokat ötvöz, az eredeti indiai villától kezdve a késő edward-stílusi hatásokig. A bútorok eredetiek. Kertje a XIX. századi kertművészet legtökéletesebb túlélője. (A melbourne-i arborétum német igazgatójának segítségével terveztette Levinyi Ernő.) Reményi Ede hegedűművész 1884-85-ben járt Ausztráliában. E városban is nagysikerű koncertet adott, majd Levinyi Ernőnél szállt meg. Őrzik pár sallangosan odavetett sorát:
„Lelkem a zenémben él
A zeném a lelkemben
Ahol jóindulat van, ott a mennyország
A művészet egy Szűz, aki megbosszulja magát mindazokon
Akik bemocskolják őt.”
Ma házasságkötések, ünnepélyek gyakori színhelye. Nyitva: nagypéntek és december 25-e kivételével naponta 9-17 óra között. Belépődíj: 7$, gyermekeknek: 3$.
Nyerges László: Tervezőmérnök, a Cook Emlékmű és egy modern római katolikus templom tervezője.
A második világháború utáni években Cooma még a kisebb vidéki városok sorába tartozott, a Monaro-síkság juhtenyésztő gazdaságainak itt volt kereskedelmi központja.
Az ausztrálokat már régóta foglalkoztatta, hogy miképpen lehetne hasznosítani a Snowy-hegységből lerohanó bővizű folyókat, elsősorban a Snowy Rivert (Havas-folyó). Ennek vize ugyanis szűk, szakadékos völgyek mélyén egyenesen a tengerbe igyekszik, s így haszontalanul elvész az ember számára. Ugyanakkor Ausztrália más vidékei rendkívül szárazak, és a víz hiánya akadályozza a mezőgazdaság további fejlesztését. Az új-dél-walesi parlament 1941-ben kezdte tárgyalni a lehetőségeket, és felállított egy bizottságot a Havas-folyó hasznosítási tervének kidolgozására. A bizottság azt a javaslatot tette, hogy a folyó vizét tereljék át a kontinens belsejébe, a Murrumbidgee-folyóba. A tárgyalásokba bekapcsolódott a szövetségi kormány, valamint Victoria állam is, és ezek eredményeképpen a korábbinál jóval nagyobb szabású programot fogadtak el. A Snowy Mountains Hydro-Electric Scheme (Havas-hegységi Vízenergetikai Rendszer) első szakaszában a Murrumbidgee felső folyásának vizét alagúton átvezették a Eucumbene-folyóba, onnan pedig újabb alagúton a Tumutba. Az építkezések második fázisában elgátolták a Havas-folyót, és vizét átvezették a vízválasztó hegyhátak alatt nyugatra a Murray-be. Ezzel egyidejűleg a Eucumbene- és a Havas-folyó két nagy víztározót is összekötöttek csatornával, így szükség szerint bármelyik irányba lehet vizet átereszteni. Ezek a tavak mintegy 600 méterrel fekszenek magasabban, mint a nyugati oldalak folyóvölgyei, így a víztömegek leeresztésével egyidejűleg nagy mennyiségű elektromos energiát állíthatnak elő.
Az építkezéseket 1950-ben kezdték meg, és 1975-ben fejezték be. Ausztrália történetében ez volt az eddigi legnagyobb szabású közmunka, költsége megközelítette az egymilliárd ausztrál dollárt. Az építkezések során elkészült 16 nagy gát, 150 km hosszú vízalagút és 130 km felszíni csatorna. Üzembe helyeztek 7 erőművet összesen 4000 MWatt kapacitással. Innen látják el villamos energiával Sydney és Melbourne vidékét a napi csúcsfogyasztási időszakban. A mesterséges víztárolókban összesen 2,5 milliárd m3 vizet tárolnak, amelyet az erőműveken átbocsátva, a hegység nyugati előterében elterülő alföldek öntözésére tudnak felhasználni.
Az építkezések hajrájában mintegy tízezer ember dolgozott a Snowy-vízierőmű rendszeren. A szakmunkásokat részben külföldről toborozták, s így adódott, hogy Coomában akkortájt valóságos bábeli nyelvzavar uralkodott. Ma már az angolon kívül kevés idegen szót lehet hallani a város utcáin, de a soknemzetiségű építkezésekre emlékezteti a látogatókat a város közepén, a Centennial Parkban (Centenáriumi park) levő Avenue of Flags (Zászlók sugárútja), ahol 1959-től 28 ország zászlaját lengette a szél. Az építkezéseken magyar származású munkások is dolgoztak, nemzeti zászlónk azonban hiányzott, mivel Cooma magyarjai nem akarták, hogy őrájuk a szocialista trikolór emlékezzen. Amikor azonban az Antall-kormány visszaállította a történelmi címeres zászlót, Cooma város önkormányzata Bendesy Gyula - aki Snowyban műszaki rajzoló volt - lerázhatatlan kijárására elfogadta a magyar zászló későbbi felhúzását, melyre 1995. augusztus 28-án, ünnepélyes keretek között került sor. Az építkezést bemutató épület mellett egy emlékművet találunk, melyen 106 név szerepel, azok nevei, akik szerencsétlenül jártak az építkezések során. Ezek között három magyar név is olvasható.
ACT-i Magyar Szövetség (Északi Terület Magyar Swzövetség): Ernyőszervezet.
1981-es népszámlálási adatok szerint 2479 fő született Magyarországon. Zömmel Adelaide városában élnek.
Szent László Egyesület: Magyarok összejöveteleit szervezi.
Nyugdíjas Klub: A magyarok összejöveteleit szervezi.
Kovács Imre festőművész: Bullaburra-ban él.
Victoriai Magyar Szövetség: ernyőszervezet.
Melbourne-i Magyar Ház: Wantirna külvárosában található, címe:760 Boronina Road Wantirna, Victoria, 3152 Australia. Öt hektáros (nem felosztható) területen áll. Négy melbourne-i egyesület közös tervezésében, szinte kizárólag magyar mesteremberek kalákamunkájában építették. Első szárnyát 1981-ben nyitották meg. Könyvtára, öt konyhája, vendéglője, sportpályája és játszótere van. Egybenyitható termeinek befogadóképessége 1000 fő. Telkén áll az ökomenikus Szent István-templom, amelyet 1993-ban a katolikus, református és lutheránus egyházi vezetők és lelkészek közös szertartás keretében 2000 ember jelenlétében adtak át rendeltetésének. Harangját Magyarországon, Őrbottyánban öntötték (500 kis harangból lett meg az ára). A templom alatt ötszáz elhamvasztott magyar számára urnatemetőt építettek. A ház 100 000 dollár összeadásával kezdődött. Piknikek, bálok, családi estek – összesen 400 000 dollár volt az első ütem. A telket Jandó úr vette meg, és ajándékozta a szövetségnek. Nyilatkozta: „Mi sem vagyunk alábbvalók mint más nemzet (nekik ugyanis volt), akármilyen szemétdombra ne írják ki a magyar nevet”. A templom anyagának ára 500 ezer dollár, 18 hónap alatt épült fel, főleg a nyugdíjasok munkája nyomán. Ma a tűzbiztosítás becslése szerint 6 millió dollárt ér. Szövetkezeti alapon működik: Ifjúsági és Cserkészotthon Szövetség, Magyar Ház Szövetkezet, Társadalmi Klub Szövetkezet, Regnum Cooperativ (Szövetkezet). Csúcsszövetség: Hungary Haus Cooperati. Az Erdélyi Szövetség ajándéka a templom oltára felett függő, gyönyörű kivitelezésű faragott csillár. Az Erdélyi Szövetség állította a trianoni országcsonkítás és a Millennium emlékére az iker kopjafát a Szt. István-templom mellett. Udvarán van az 1848 és 1956-os Hősök emlékműve. Orbán Viktor miniszterelnök látogatása alkalmából fát ültetett el a kertjébe.
Árpád-öregotthon: 1994-ben nyitották meg Wartinában, mintegy fél kilométerre a Magyar Központtól. 30 lakószobájában és 8 önálló lakóházában 44 idős magyar él. Társalgó szoba, könyvtár és egy kis kiránduló autóbusz gondoskodik a magányban élők szórakoztatásáról.
Magyar iskola Melbourne-ben négy működik:
Regnum Mariannum Otthon: Valaha Victoria kormányzójának volt a magánrezidenciája. Varga Zoltán jezsuita páter közbenjárására Melbourne érseke (Manix) a magyarok rendelkezésére bocsátotta Armadale kerületében. Melbourne katolikus társadalmának találkozóhelye. Itt működik vasárnaponként a melbourne-i magyar iskola is. 1956 után számos magyar fiatalnak nyújtott éveken át fedelet, innen jártak szakmát tanulni. Az intézmény akkori vezetője Ruttkay Arnold volt.
Délvidéki magyarok épülete: Melbourne egyik keleti külvárosában, Baywaterben van, 60 személyt fogad be. Főleg zenés családi estékre használják.
Kék Duna labdarúgó csapat épülete: Kaysboroughban van, kisebb épület, saját sportpályával.
Független Magyar Református Egyház temploma: A város közepéhez közeli North Fizroyban van.
Bocskay Egyesület székháza: A református templom mellett áll North Fizroyban, az egyház keretében működik, amely számos tagegyesületnek nyújt otthont. Az egyesületnek van öregotthona is.
Cserkészpark: A victoriai magyar cserkészek Melbourne-től kb. 70 km-re, East Warburtonban a Yarra folyó partján - Bakács Lajos által készíttetett és adományozott - magyar cserkészparkjukban tartják nyári és téli táborozásaikat.
Szabadságharcos emlékmű: Melbourne központi (Earltoni) temetőjében (Melbourne General Cemetery) szembetűnő helyen áll egy emlékmű, melyet az Ausztráliában élő erdélyi magyarok állítottak, amely Pro Patria Hungaria 1848-1956 feliratával emlékeztet a 48-as és 56-os szabadságharcosok hősi halottaira. Anélkül, hogy a tervezők erre gondoltak volna, az emlékműtől nem messze nyugszik a negyven évig Malbourne-ben élt, Erdélyben született Farkas Márton 1848-as szabadságharcos.
A Special Broadcasting Service (SBS): Államilag fenntartott rádió, magyarul is ad. 1975-ben kezdődtek az adások. Az első hét nyelv között ott volt a magyar is. Ma 68 nyelven ad. Ebből magyar adás 3 óra hetenként, melyből 2 országos szórású, 1 pedig csak Új-Dél-Wales és Victoria államnak szól. Valamennyi állam fővárosában foghatóak az adások. Melbourne-ban Amon Antal a magyar szerkesztő. Sydneyben is van stúdiója.
Melbournei Magyar Televízió Egyesület (MHTV) adásait egy héten kétszer nézhetik a 31-es adóállomáson: vasárnap 15,30-16, hétfőn 19-19,30.
„Megmaradásunk” címmel rendeztek 2002. június 8-10. között Melbourne-ban egy konferenciát.
Equitable-paloták: Ráth Endre 1892-ben járt Ausztráliában, és az ő tervei alapján építették Melbourne és Sydney városi központjában az Equitable-palotákat.
Mészáros művészcsaládnak: Melbourne-ban van köztéri szobra - a Lonsdale és az Exhibition sarkán két figura -, valamint a Nemzeti Galériában is található szobra. A hét stáció be van jelölve a járdán a Mészáros leánytól.
Az első művészeti kiállítás 1964-ban volt a Telstra központ földszinti kiállítótermében, melynek kezdeményezői a Mészáros művészcsalád volt.
Pásztory művésznek: A Zeneakadémián van egy nagy képe.
Melbourne legrészletesebb térképén, a Lysterfield kerületben ott van a Bakony rancs, a 73/G/11 alatt pedig a JANDO CREZENT és a ZALA út
Rezes - Knox bevásárlóközpont: Magyar mérnökök tervezték.
1956-ban Melbourneban 5000 ember vett részt egy tiltakozó nagygyűlésen és felvonuláson. Az első évfordulón a magyarok meghívására Casey külügyminiszter beszélt, mint ünnepi szónok, a következő évben Menzies miniszterelnök mondta el megemlékező beszédét.
A XVI. Nyári Olimpiai Játékok (1956. november 22. – december 8.)
Melbourne szoros eredménnyel, de viszonylag könnyen megkapta a rendezés jogát, már az első körben megszavazták. Európai ország nem pályázott, az Amerikai Egyesült Államokból induló hat város egymást kiütötte, Mexikó ellenében Melbourne mellett szólt, hogy a déli féltekén még nem rendeztek olimpiát, a még esélyes Buenos Airesszel szemben pedig az ausztrálok meg tudták nyerni az egykori brit gyarmatbirodalom országait, így 21:20-ra nyertek. Az ausztrálok mindent megtettek, hogy a játékok zavartalanul bonyolódjanak a szuezi válság és a magyar forradalmi események ellenére. Ez sikerült is, csak kisebb problémát okozott, hogy néhány svájci és holland versenyző a szovjetek magyarországi bevonulás elleni tiltakozásul elhagyta az olimpiai falut.
Az esélyek mértéktartó latolgatásával is a valaha volt legerősebb magyar csapat indult volna a játékokon, ha a magyar történelmi események nem szólnak bele. Legalább 20 aranyérem várományosai voltunk. Már a felkészülés sem volt zavartalan a feszült, eseményekkel terhes időszakban. Az események miatt több sportolónk ki sem utazhatott a játékokra (pl. Iharos Sándor). Az előre megrendelt francia repülőgépek nem mertek leszállni Budapesten, így autóbuszokkal szállították a sportolókat Prágáig, ahol több napig kellett várakozniuk, hogy a gépek végre megjöjjenek. Ez ugyancsak hátráltatta az akklimatizálódást. Nem meglepő, hogy a játékokra sokuk formája visszaesett, de mindenki megviselt lelki és idegállapotban versenyzett. Már hét nap is eltelt, mire az első aranyérmet a csapat megszerezte. Aranyérmet nyert: Kárpáti Rudolf (vívás: kard egyéni) Keleti Ágnes (3 torna: felemás korlát, gerenda, műszabadgyakorlat), Papp László (ökölvívás: nagyváltósúly, 71 kg), kajak kettes 10 000 m (Fábián László, Urányi János), kardcsapat (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel), kéziszercsapat (Gulyásné Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Lemhényiné Tass Olga, Molnárné Bodó Andrea, Plachyné Korondi Margit), vízilabdacsapat (Bolvári Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Szívós István, Zádor Ervin). Ezüst érmet nyert: Hatlacky Ferenc (kajak 10 000 m), Hernek István (kenu 1000 m), Keleti Ágnes (torna, összetett egyéni), Kovács József (10 000 m síkfutás), Parti János (kenu 10 000m), Polyák Imre (birkózás, pehelysúly 62 kg), Rozsnyói Sándor (3000 m akadályfutás), Székely Éva (200 m mellúszás), párbajtőrcsapat (Balthazár Lajos dr., Berzsenyi Barnabás, Marosi József, Nagy Ambrus, Rerrich Béla dr., Sákovics József), torna össztett csapat (Gulyásné Köteles Erzsébet, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Lemhényiné Tass Olga, Molnárné Bodó Andrea, Plachyné Korondi Margit). Bronz érmet nyert: Kiss Lajos (kajak 1000m), Lemhényiné Tass Olga (lóugrás), Tóth Gyula (birkózás: könnyűsúly, 67 kg), Tumpek György (200 m pillangó), Kenu kettes 1000 m (Mohácsi Ferenc, Wieland Károly), kenu kettes 10 000 m (Farkas Imre, Hunics József), tőrcsapat (Fülöp Mihály, Gyuricza József, Marosi József, Sákovics József, Somodi Lajos, Tilli Endre). Mellettük még 10 negyedik, 11 ötödik és 6 hatodik helyet is sikerült sportolóinknak megszerezni. Magyarország az éremtáblázat alapján a negyedik, a nem hivatalos pontversenyben az ötödik helyen végzett. Az olimpia után a forradalom leverése miatt 48-an nem tértek haza.
Vitorlázó repülőhollandi világbajnokság: Melbourne tengerparti vizein Majthényi Szabolcs-Domokos András kettős (a Spartacus Vitorlás Egylet sportolói) 2004. januárjában világbajnoki aranyérmet nyert.
Úszó világbajnokság: A Nemzetközi Úszó Szövetség úgy döntött, hogy 2007-ben Melbourne rendezheti meg az úszó világbajnokságot.
Derera Miklós: Agronómus végzettséggel 1956 után érkezett Sydneybe. Narrabi város állami mezőgazdasági kutató intézetben dolgozott, Kutatásai nyomán Narrabiban megindította Új-Dél-Wales állam első gyapottermelő központját, és ezzel megváltoztatta a vidék képét és gazdasági életét. Később a Sydney Egyetem búzanemesítő intézetének lett az igazgatója. Munkájáért a nagyra becsült Farrer éremmel tüntették ki. Iratait a Mitchell Library őrzi Sydneyben.
Albany, Derby, Broome, Dampier, Fremantle, Geralton, Kalgoorlie és Pert városokban élnek. Ausztráliai magyar és magyar származásúak. Ny-Ausztráliában számuk becslések szerint 5000 személy.
Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesületek Szövetsége: Ernyőszervezet.
Ausztrál-Magyar Klub: Perth Mt.Lawley városrészében található.
Keszkenő Tánccsoport: Magas színvonalon táncolnak, összejövetelek állandó szereplői.
Perthi Magyar Hírek: Csaba László a szerkesztője.
New South Walesi Magyar Szövetség: Ernyőszervezet, 1952-ben jött létre. Céljuk: a Sydney-ben és környékén működő egyesületek, szervezetek, csoportok között az összhang megteremtése és biztosítása, a magyarságot érintő fontosabb események ünnepség formájában való megrendezése: márc. 15., Hősök Napja, Szt. István Napja, október 6. stb. Ausztrália más városaiban és a nagyvilágban működő hasonló magyar szervezetekkel a kapcsolat kiépítése, baráti összeköttetések elmélyítése más nemzetiségű bevándorlók szervezeteivel, valamint ausztrál társadalmi és kulturális egyesületekkel; Magyar Ház létesítése. Ma több mint 30 szervezet tagja a szövetségnek. Elnöke 1989 óta Kardos Béla.
2001. július 20-án történt: „Az ausztrál föderáció centenáriumát idén ünneplő, született a NSW-i Magyar Szövetségben az az ötlet: mutassuk meg mi is, Magyarországról származott emigránsok, hogy az elmúlt több mint ötven esztendőben mivel járultunk hozzá új hazánk fejlődéséhez…” „…Júniusban sikeres konferenciát rendeztünk önazonosságunk megtartása érdekében; július 20-án pedig a NSW-i Parlament előadótermében és csarnokában mutattuk be, hogy a felsőoktatásban, a kutató munkában, az építkezések terén, a gazdasági és szociális életben, a sportban, a zenében, a képző- és szépművészetben valamint a magunkkal hozott kulturális javak átadásával mennyiben járultunk hozzá Ausztrália, s azon belül NSW felemelkedéséhez…” (Magyar Élet c. hetilap aug. 2-i számából)
Magyar Közösségi Központ: Két emeletes épület Punchbowlban. A Sydney területén működő magyar szervezetek többségének otthont biztosító közösségi intézmény. 1955 óta működik, amikor az első nagyobb létszámú bevándorló réteg pár száz tagja szövetkezeti alapon hozta létre. Az első épület Summer Hillben egy emeletes családi ház volt. A második egy nagyobb egyházközségi otthon Newtownban. Jelenleg is aktívan működik. Sok neves magyar fordult már meg benne, többek között Mindszenty hercegprímás, aki misét is tartott. Az olimpia alkalmával itt adtak fogadást a magyar sportolóknak.
Regnum Marianum: Helyisége Ashfield városrészben található. Fő tevékenysége az újonnan érkezett magyarok segítése volt. Az ausztrál szövetségi kormány fizette. A rendszerváltás óta a magyarok nem minősülnek politikai menekültnek, ezt az állást a kormány megszüntette.
Christ Church anglikán templom: A St.Lawrence társalgóterem vasárnap délutánonként a Sydney-be 1947-ban, vagy közvetlenül utána érkezett magyarok első találkozóhelye volt.
Magyar-Ausztrál Társaság: Smithfield városrészben van helyisége.
St. Mary’s katedrális: 1991-ben az „ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok” kivonulása alkalmával hálaadó szentmisét rendeltek, melyet az ausztrál érsekprímás celebrált. A zászlódíszbe öltöztetett katedrálisban három és fél ezren gyűltek össze.
Sydney-i Magyar Iskola: Flemingtonban van, kb. 50 diákkal. 5-9 év közötti gyerekek járnak szombatonként meglehetősen különböző nyelvi színvonalon. Új-Dél-Wales etnikai iskolák szervezete támogatja (nem fenntartja) 30 dollár/év/fővel. Ez az iskola nem része az Új-Dél-Wales-i közoktatási rendszernek Évente egyszer iskolapikniket, és egyszer ballagóbált rendeznek. Iskola előkészítőbe jár 10-12 kisgyerek.
Magyar nyelvű iskola Bankstown városrészben: Állami iskolában működik szombatonként a magyar nyelvű iskola a gimnázium két utolsó osztályában – 11-12. osztály – járó tanulóknak, ez része az állami közoktatásnak, és itt lehet magyar nyelv és irodalomból érettségi vizsgát tenni, mely mint egyenrangú tantárgy része az ausztrál érettséginek.
Cserkészotthon: A magyar cserkészeknek (30. sz. Kőrösi Csoma Sándor és a 66. sz Pappváry Elemérné Leány Cserkészcsapat) saját otthona van Flemington városrészben, 200 főt fogad be. Tevékenységük: foglalkozások, kirándulások, portyák, nyári táborozások.
Szent Erzsébet Öreg- és Betegápoló Otthon: Sydney külső nyugati városrészében, a Dear Parkban található. Több mint 120 idős magyar kap kitűnő elhelyezést. Horváth Margit orsolyás nővér kezdeményezésére kezdődött a szervezés. Házról házra jártak pénzt gyűjteni. Vásároltak egy telket Ashfieldben, majd 1965-ben megáldották az alapkövet, és elkezdték építeni. 1967. március 5-én nyitották meg. A kormány később adott pénzt egy újabb szárny építésére. Ezt Mindszenthy bíboros avatta fel 1974-ben, és róla is lett elnevezve. Ezután még vettek hozzá egy telket, ma már egy kis magyar falu létezik. Az első épületet lebontották, újat építettek helyette, ahol minden szobához fürdőszoba van. A legújabb szárnyat Miklósházy Attila magyar püspök szentelte fel a magyar államiság millenniumának évében. Az építkezésbe bekapcsolódott a magyar művészeti múzeum is. A queenslandi Páter Miklós szabadidejében fúrt-faragott, mindent amit készített, az otthonra hagyott, s ebből egy múzeumot csináltak. 65 lakosa van a hostelnak és 60 az ápoló otthonnak, 18 különálló villa a magyar faluban. Az otthont magyar Orsolya-rendi nővérek vezetik, a nővérek és az egyéb személyzet száma 100 fő. Itt van egy magyar múzeum és könyvtár is. Az épületben egy ablak emlékezteti a lakókat Forró Ferenc jezsuita atyára, aki létrehozta az ausztráliai magyarság első öregeket szolgáló intézményét. Egy másik ablak Mindszenty József hercegprímás 1973-es látogatásának állít emléket. Működését az állam támogatja. Szent Erzsébet napi búcsú bevétele is segíti a tevékenységet. A Mindszenthy Otthonban tevékenykedik a Szent Erzsébet Karitász Társaság az új-dél-walesi állam által fizetett „szociális nővér” közreműködésével. Ők inkább a bajba jutott családokon és elesetteken igyekeznek segíteni, de küldenek támogatást a Kárpát-medencébe is. Önkéntes adományokból és az évi Karitász bál bevételéből gazdálkodnak. Az Otthon a katolikusegyház tulajdona.
Délvidéki Magyar Szövetség: Több szakosztályt működtet, és pezsgő magyar élet folyik Plumpton városrészben található székházukban. (A Szt. Erzsébet Otthon közelében található.) Saját futball- és kuglipályával is rendelkezik. Piknikjeik, arató- és szüreti báljaik, halászversenyeik ismertek.
Délvidéki Magyar Szövetség Tánccsoportja és Énekkara: Magyar rendezvények állandó szereplője.
Vajdasági magyarokat Támogató Szervezet: Szórakoztató és társadalmi rendezvényei a táncestélyek, a disznótoros vacsorák, a piknikek. Bevételét a délvidéki magyarság megsegítésére fordítja, pl.: 1995-ben 11 420 dollár segélyt küldtek a Délvidékre.
Kodály Népi Tánccsoport: A legrégebbi együttes Sydneyiben az egyetemisták tánccsoportja volt, amit dr. Győry Albertné (Nóra néni) alapított az ötvenes években. A hetvenes évek elején új nevet vett fel: Palotás. 1978-tól a vezetője Bárány Márta lett. Ekkor a táncegyüttes ketté vált, de ugyanazt a nevet használta. 1978-ban a Bárány Márta vezette rész felvette a Kodály Népi Tánccsoport nevet. A Palotás 1986-ban beolvadt a Kodályba. Rendszeresen felléptek a Magyar Központban, az évente megrendezésre kerülő Sydneyi Operaházban a Folkloric Festiválon, valamint Ausztrália különböző városaiban. A 80-as évek derekán a tánccsoport idősebb tagjai Kengugró néven csoportot alakítottak, Magyarországon is felléptek. Bárány Márta 1988-ban visszavonult, a tánccsoport lassan elsorvadt, melyhez hozzájárul a néptánc iránti érdeklődés csökkenése, az operaházi fesztivál megszűnése stb. Most újra megalakult. A Kengugró viszont fennmaradt, időnként rendeznek táncházat, magyarországi zenészeket mutatnak be stb.
Magyar Képzőművészeti Kör: A Magyar Központban mutatja be képző- és iparművészek munkáit, ekkor gasztronómiai termékek is felszolgálásra kerülnek.
Deák Kör: Teljesen politika és érdekmentes baráti kör, ahol időről időre – csak megívott – hallgatóság előtt kimondottan tudományos és közérdekű témákról szóló előadásokat hallgatnak és vitatnak meg. Volt magyar egyetemistákból alakult.
Duna Klub: A flemingtoni cserkészotthonban működik, céljuk a sydneyi magyar fiatalok összefogása szórakozással, kirándulásokkal, sportrendezvényekkel.
Szent Korona Társaság sydneyi csoportja: A magyarországi egyesület helyi csoportja.
Magyar Történelmi Társulat: A magyar múlt kutatásával és rendszeres történelmi előadások tartásával foglalkozik. Magyar Múlt címmel szakmai folyóiratot is megjelentet. Vezetője: Földváry Gábor.
Történelmi Tények Fóruma és a Forum of History: Célkitűzése a magyar történelmi tények és sérelmek ismertetése minden lehető fórumon. Műsoros megemlékezéseket szerveznek június 4-én, a trianoni diktátum, és október 6-án, az aradi kivégzések napján.
Magyar Nők Szövetsége: A hatvanas években alakult, fő célja az elesett magyarok támogatása. Amint az ausztrál állam szociális juttatásai nőttek, javultak, fő célja megszűnt, ugyan az egyesület hivatalosan nem oszlott fel, de nem működik. Műsoros teadélutánjainak jövedelmét rendszeresen jótékonysági célokra fordították. Az elmúlt években támogatták a Kodály Tánccsoportot, a 2000 FM rádió magyar adását, a Magyar Iskolát, a cserkészcsapatokat. Magyarországon a Segítő Jobb Alapítvány kapott tőlük 700 ausztrál dollárt.
Sydneyi Magyar Kaszinó: A hatvanas években alakult. Alapítója Altorjay Ervin angol mintára magyar üzletemberek klubjának (angol minta: Businessmen Klub) tervezte. Helyileg mindig a Magyar Központban, és éveken keresztül nagyon aktívan működött. Ma tagjai kiöregedtek, kihaltak. Híresek voltak ismeretterjesztő előadásokkal vegyített havi társas vacsorái és az évi Kaszinó Bál, melyek bevételét magyar célokra fordították, és rendszeresen komoly összegekkel támogatták a Magyar Iskolát és a Magyar Központot. Évente egyre kevesebb előadást tartanak, a bálok is elmaradtak. Szerepét részben a Deák Kör vette át.
Kisebbségi- és Nemzetvédelmi Alapítvány: Főleg az anyaországtól elszakított kárpát- medencei területek magyar tanintézményeit támogatja hathatósan, sok ezer dollár eljuttatásával.
Hungaria Social Club: Az idősebb, nyugdíjas magyarok társadalmi és kulturális szervezete. Kirándulásokat, társas összejöveteleket, filmelőadásokat rendez tagjai és vendégei részére.
St. George Budapest Futball Klub: Az 56-os menekültek alapították. A hatvanas-hetvenes években eredményes csapattal szerepeltek az európai futball (Soccer) bajnokság II. és I. osztályában. Manapság már nincs magyar játékos a csapatukban. Társadalmi vonatkozásban azonban még továbbra is aktív szereplői voltak az itteni magyar közösségi életnek: hetente magyar filmestek, és magyar műsorokat szerveztek, melyre Magyarországról is hozattak vendégszereplőket. Impozáns, 600 főt befogadó klubházzal rendelkeztek. A klubház 1997 májusában eladásra került, és a befektetők szétosztották a fennmaradt pénzt.
Blacktowni Nyugdíjasok Egyesülete: Összefogja a környéken élő népes magyar kolónia idősebbjeit.
Nyolcvanasok: Vezetője Tárkányi Zoltán.
Magyar Olvasókör: Sydneyben már 1867-ben működött.
Bajtársi szervezetek: Több évtizedes múltra tekintenek vissza. Van, amelyik már közvetlenül a II. világháború utáni években alakult, s van, amelyik az 56-os szabadságharcot követően nyugatra menekültek alapították.
Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének (MHBK) Új-Dél-Walesi vitéz Szügyi Zoltán főcsoportja: Az örök magyar katonaeszmét ápoló bajtársi közösség: A világszervezet központi lapját, a Hadak Útját támogatják, minden esztendőben megrendezik a hagyományos hősök napját.
Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség Sydney-i csoportja: A testület volt tagjait és hozzátartozóit fogja össze egymást segítő érdekvédelmi szervezetként. Évente csendőr pikniket és csendőr ebédet rendeznek. Ennek bevételéből és önkéntes adományokból tartják fönn központi lapjukat, a Bajtársi Levelet, és támogatják magyarországi bajtársaikat és azok hozzátartozóit.
Független Magyar Szabadságharcosok Szövetsége: Az 1956-os szabadságharc szellemi örökségét hűen ápoló hazafias szervezet. Filmelőadások bevételéből és adományokból segítik otthoni nehéz helyzetben levő bajtársaikat. Minden esztendőben megrendezik az 1956. októberi szabadságharc emlékünnepélyét. Esetenként otthoni bajtársakat hozatnak ki ünnepi szónoknak.
Vitézi Rend: A katonaszellemet ápolják és képviselik, tevékeny résztvevői a magyar közösségi életnek. Minden esztendőben megrendezik vitézi összejövetelüket és ebédjüket, ahol díszes ceremóniával veszik fel tagjaikat, és tüntetik ki a közélet aktív szereplőit.
Ethnic Radio: Középhullámú sávon ad, számos nyelven, köztük magyarul is heti 3 órában. Magyar adás vezetője 1998 óta: Kiss Kata. A melbourne-i stúdióval felváltva heti 3 adásuk van, hétfő délután 2 órakor országos, kedden 14 órakor Melbourne és Sydney területén fogható, szombaton 12 órakor egy órás az egész országban. Lényegében egy ausztrál rádió magyar nyelven: friss hírekkel a világból és Ausztráliából, Magyarországról. Zene, történelem, irodalom, politikai magazin kiegyensúlyozott tájékoztatással ausztrál, magyar, nemzetközi témákkal. Az interneten is hallható.
Special Broadcasting Service (SBS) televíziós műsor: Nincs magyar szerkesztőség, a heti magyar híradót a Duna Televízió adja, sok magyar film kerül bemutatásra angol feliratozással.
SBS rádió: (Melbourne-nél írtam)
Rookwood temető: Egy része magyar temető, ahol már több száz magyar alussza örök álmát – Forró Ferenc hozta létre. Barcza György nagykövet, valamint Csík Tibor olimpikon sírja is itt található. Az utóbbit az olimpia alkalmából ünnepélyesen megkoszorúzta Orbán Viktor miniszterelnök és Schmidt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke.
Magyar tér (Place): Oakhurst városrészben (külső nyugati városrész) sok magyar él, és itt van Magyar tér.
Budapest utca (Street): Rooty Hill városrészben található a Budapest utca.
Australian Museumban: őrzik Walter Edmund Roth nagyértékű, ausztrál vonatkozású etnológiai gyűjteményének egyik részét (másikat Brisbane-ben).
A városháza hangversenytermében: 1957-ben, az évfordulón Barcza György volt londoni és vatikáni nagykövet beszélt, számos magyar és ausztrál művész lépett fel.
Ráth Ede: 1892-ben járt Ausztráliában, és az ő tervei alapján építették Sydney és Melbourne városok központjában az Equitable-palotákat
Magyar identitás konferencia: Sydneyben 2003. június 7-8-án rendezték (Ez volt a harmadik ilyen jellegű. Az 1. és 3, Sydneyben, a 2. Melbourne-ben.) Kezdeményezője az New South Walesi Magyar Szövetség, és elnöke, Kardos Béla volt.
Sydney Olympic Park (Olimpiai Park): A Homebush Bay peremén, a belvárostól 14 km-re nyugatra található. Autóval Parramatta felé a 4-es főútvonalon, a Western Hwy-n, vagy földalattival érhető e legkönnyebben. Ez volt a XXVII. Nyári Olimpiai Játékok fő helyszíne. Itt található a játékosok lakhelyéül szolgáló olimpiai falu is.
Minden idők legnagyobb olimpiáját rendezték meg 2000. szeptember 16. és október 1. között Sydneyben. Mintegy 47 ezer önkéntes dolgozott minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül kizárólag Sydney és az olimpia sikeréért. A játékok központi helye az Olimpiai Stadion volt, amelynek fényáteresztő teteje 52 méter magasan van. A modern olimpiák történetének legnagyobb stadionját építették meg, 110 ezer nézőt fogadott be például a káprázatos nyitó és záró ünnepségeken. A Vízi Központ 12 ezres nézőterével az úszó és egyéb vízi sportok színhelye volt. A 20 ezres fedett Arénában a tornaversenyeket, a röplabda és a kézilabda döntőket rendezték.
A magyar csapat becsülettel helytállt. Az érmek számát tekintve ugyan nem sikerült elérni a kitűzött célt, a nyolc aranyérem a legderülátóbb várakozásokat is felülmúlta. Magyarországot 20 sportág 138 versenyszámában 178 versenyző képviselte.
Aranyérmet nyert: Csollány Szilveszter (gyűrű), Kolonics György (kenu 500 m), Kovács Ágnes (200 mell), Nagy Tímea (párbajtőr egyéni), kajak kettes 500 m (Kammerer Zoltán, Storcz Botond), kenu kettes 500 m (Pulai Imre, Novák Ferenc), kajak négyes (Horváth Gábor, Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos), vízilabdacsapat (Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Märcz Tamás, Molnár Tamás dr., Steinmetz Barnabás, Szécsi Zoltán, Székely Bulcsú, Vári Attila, Varga Zsolt). Ezüst érmet nyert: Balogh Gábor(öttusa, egyéni), Bárdosi Sándor István (birkózás 85 kg), Márkus Erzsébet (súlyemelés69 kg), kajak kettes 500 m (Kovács Katalin, Szabó Szilvia), kajak négyes 500 m (Kovács Katalin, Kőbán Rita, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet), kézilabdacsapat Balogh Beatrix, Deli Rita, Farkas Ágnes, Farkas Andrea, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Kulcsár Anita, Lőwwy Dóra, Nagy Anikó, Pádár Ildkó, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Radulovics Bojana, Siti Baáta, Zsemberi Tamásné Simics Judit,). Bronzérmet nyert: Erdei Zsolt (ökölvívás, 75 kg), Igaly Diána (sportlövészet: skeet), kajak kettes 1000 m (Bártfai Krisztián, Veréb Krisztián).
Tasmániai Magyar Egyesület: Ernyőszervezet.
Kabai képzőművész: Emlékműve van.
Hobarti zsinagóga: Bejáratánál tábla jelzi, hogy építésében kezdeményező volt Friedman Izsák (Isaac), aki 26 évesen érkezett Londonból Sydneybe 1833. április 3-án. Vele volt felesége Rebecca és fia Francis. Sydneyi évek után Hobartba költöztek, ahol Izsák zálogházat alapított, valamint számos sikeres üzleti vállalkozásba kezdett, és ahol 1840 és 1848 között négy fia született a második feleségétől. A pénzérme hiánya miatt Friedman Angliában veretett saját érméket, melyet Ausztrália-szerte használtak. 1842-ben házába hívta össze a zsidó polgárokat, és ott határozták el, hogy zsinagógát építenek. Utána még élt az új-dél-walesi Maitland városában, majd újra Hobartban, majd Bemdigoban. Melbourne-ben halt meg 1875-ben.
1981-es népszámlálási adatok szerint 9006 Victoria államban élő személy született Magyarországon. Zömmel Melbourne és Geolong városokban élnek.
Ausztrál Magyar Társadalmi Klub: Wollongong és környéke magyarjait fogja össze társadalmi és jótékonysági célból. Rendszeresen hívnak Sydney-ből vendégelőadókat. A magyar nemzeti ünnepeket megünneplik.
Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia
Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában (1997).
Magyar Élet c. hetilap.
Konferenciák anyagai.
Írott anyaggal segített:Bárány Márta
(Sydney),
Csapó Endre (Melbourne),
Kiss Kata ((Sydney),
Kovács László (Leslie
Kovács) (Sydney),
Takach-Tolvay László (Sydney).
| Budapest, 2004. január 8. |
| Batár Zsolt Botond |