Bevezetés:

Írásom a következő részekből áll:

1. Pappito elemzése, jellemzése a blogja ezen fejezete alapján.
2. Mivel a fejezet ezen része nem teljes, ezért kötelességemnek tartom, hogy amit kihagyott, vagy megcsonkított pappito, azt teljes terjedelmében bemutassam a tisztelt érdeklődőnek.
3. E mellet bemutatom azt a levélváltást is, amit herrbakossal (Bakos Tibor, Kecskemét) váltottam, mivel 2009. dec. 20. 12.06-kor ezt megígértem egy „hobe” álnéven bujkáló valakinek, akit felszólítottam, hogy vesse le az álarcát, de magas szintű jelleméhez tartozóan nem tette. Nekem meg annyit nem ér ez a jelentéktelen figura, hogy vesződjem a kilétével! De a válasszal tartozom, mert biztosan mást is érdekel, és pappito nagyhírtelen bezárt fejezetében már ezt sem tehettem meg.
4. Utólagos kiegészítés. Nem lepett meg, hogy miután a pappitóval megélt kalandom felkerült a honlapomra, pappito nekiesett a blogjának, és újabb csonkításokat, hamisításokat végzett „igaz magyar” módjára. Ő ilyen egyéniség, most sem bújhatott ki a bőréből! De az meglepett, hogy egy Polemius álnevű bloghozzászóló előbújt, és szerzői jogait követelte! Az orvostudomány szerint a halál akkor áll be, ha az agyműködés megszűnik. De most már biztos, hogy ez az ilyen ufószerű azonosíthatatlan tárgyakra nem érvényes!

1. rész

     Bár ez a kevés új-zélandi magyar egyike (mint saját magáról írta) nem igen érdemli meg, hogy pazaroljak rá időt, de mivel megígértem, ezért megteszem. Nehogy utólag rámkiabálja, hogy nem vagyok szavatartó! E mellett ő kezdte, és ő nem sajnálta rá az időt, hogy engem „fumigáljon” (az ő szavai!), így nekem is kötelességem erre időt szakítani (pedig helyette írhatnám az Új-Zéland második kötetét, aminek pappito és cimborái is jobban örülnének, mert így nem őket vesézném). Ki szelet vet, vihart arat! (Persze azért nem csontozom ki teljesen ezt a blogfejezetet és gazdáját, mert annyit nem érdemel ez a „sírva röhögő” ember!)
Itt térek ki arra, hogy sok jelentéktelen, álarc mögé bújó „megátalkodott ember” (klapanciusz 2009. dec. 14. 1. 44) is hozzászólt, hallatta a hangját. Ezek szerencsétlenkedésire sajnálom az időmet. Ha valaki felfedi a nevét, címét közülük, akkor megtisztelem azzal, hogy megírom róla is a véleményemet, amire ő is válaszolhat. Névvel, címmel mindenki a partnerem, de aljas módon, a mamája szoknyája mögé elbújva, nem!!!!

Gábor kicsit részletesebben:
Saját szavait sem vállalja, mivel odáig süllyedt, hogy még a saját maga által írtakat is megcsonkította, kihagyta. (Ezért tartottam kötelességemnek ezeket a kihagyott részeket vagy egészeket megjelentetni a teljesség kedvéért.)
Aljasságát azzal tetőzte, hogy cimboráinak a hozzászólásai közül azokat, ami neki nem tetszett, kihagyta, vagy megcsonkította, vagy átírta! Erre egy jó példa: Baky – nem álnevű – őszinte, de nagyon naiv levelezője így oktat tegező stílusban 2009. dec. 22. 2.16-kor: „személyes adatokat meg szvsz azért nem adnak át neked a kommentelők, mert attól tartanak, hogy a következő nyomdaipari termékedben esetleg megjelennének, mint olyanok, akik nem értik a szerzőt”.

Naivnak azért írtam, mert szegény azt hitte pappito és a vérebek írásai alapján, meg amikor tükörbe nézett, hogy én teljesen hülye vagyok. Nem jött rá, hogy én provokáltam a cimborákat, hogy utána le tudjam írni, hogy mind gyáva féreg volt, mert nem vállalta a kilétét egy kivételével. De azért valami dörzsöltség csak van Bakyban (de lehet, hogy tök buta, és nem ért semmit az egészből, csak ráhibázott!), mert arra hivatkozott, hogy engem, mint szerzőt nem értenek meg ezek a vérebek!!!! Engem nem szerzőként, hanem személyileg sértettek meg ezek az álnevű emberek, és nem merik vállalni a kilétüket!!!! Álarc mögött, sötétben bátrak? Emberek az ilyenek egyáltalán kedves Baky Úr? Önnek például mi a keresztneve, és hol lakik? Legyen szíves megírni!

Mozsdatlanszájú, primitív, nagyképű ember: Néhány példa: 2009. dec. 13-án ezt írta: „… kurvára nem érdekelnek…”. 2009. dec. 13. 11.10-kor: „meg kéne szerezni”; 2009. dec. 15. 5.08-kor: „…egy kurva fillér…”
Ezekkel az a bajom, hogy azt hiszi magáról, hogy ő magyar miniszterelnök. Téved, kedves papito. Maga csak egy gyenge láncszem az új-zélandi magyarok között.

Hazug ember: Felszólított a hozzászólásra kétszer is: 2009. dec. 17. 11.51-kor: „Ha akar ide kommentelhet, írhat mélt, bárkinek nyitva vagyunk. Ha nem, nem, az se baj.” 2009. dec. 20. 12.21-kor tovább buzdított: „szeretettel várjuk többi kommentjét is”.
Ezekkel az a baj, hogy azt hitte, nem fogok élni a felkínált lehetőséggel. Tévedett, én a felszólításoknak eleget tettem, de ő megcsonkította, kihagyta a hozzászólásaimat, és sürgősen lezárta az egészet.

Szavát gátlástalanul meghazudtoló hazánkfia: 2009. dec. 20. 8.28-kor: „Megmondom mi lesz: ami a könyvről szól marad, a többi nem. Period.” Nem sokkal utána megismétli 2009. december 22. 10.23-kor: „Megmondtam mi van: ami a könyvről szól marad, a többi nem jelenik meg, font füst meg rongybicikli.”
Ezzel az a bajom, hogy a saját írásából, a vérebek anyagából nem szedte ki a személyemre vonatkozó gyalázkodást, de amit én írtam a könyveimről, abból alig hagyott meg valamit.

A „demokrácia bajnoka”: azt írta 2009. dec. 20. 12.12-én: „a kioktatást roppant nehezen viselem”.
Ezzel az a baj, hogy ő gátlás nélkül kioktathat bárkit, de másnak a véleményét nem fogadja el, mint a fentebb tőle származó idézetben is olvashatjuk. Tarareid@freemail.hu, magát „Jani”-nak szólíttató úriember – akit pappito kitiltott a blogjáról, amint büszkélkedett vele – azt írta nekem a levelében: „Tény, hogy az nem igazán fair, mert ugye aki blogot ír, az viselje a negatív kritikát is.” Úgy látszik, nem csak az én meglátásaimat nem kedveli, hanem másokét sem. Akkor meg minek blogozik? Talán csak nem azért, amit a bevezetőmben írtam, hogy valamivel próbálja magára felhívni a figyelmet. Ezt egyébként nagyon jól látja „hobe” is 2009. dec. 14. 10.01-kor: „Kicsit még írjatok és lenyomjuk a bevándorlásos meg ingerszegényes bejegyzést!”. Sikerült, gratulálok! Persze ennyi ingerületet azért biztosan nem várt kedves pappito! De célját elérte, még az én honlapomon, meg olyan sokfelé, ahová felteszem a felhívást az olvasásra – fog szerepelni élete végéig. Ingyen reklámot csinálok pappitonak, az új-zélandi magyarok egyik díszének, ahogy ő nevezte saját magát!

Nagyképűsége, arroganciája nem ismert határokat. Persze ezt is kitörölte, pedig ő írta 2009. dec. 20. 1.12-én: „Tökéletesen értem, hogy fáj neki a lelke, hát istenem, van az úgy, hogy belehajol valaki valamibe, ő most éppen újzélandba. Idejön évi 10millió turista és nem lesznek szakértők. Kevés magyar él itt, most szerencsétlenül beleszaladt a szerző úr egy párba”.
Ezzel egyrészt az a baj, hogy később kitörölte. Miért? Nem vállalja? Másrészt az a baj, hogy én a kevés magyar közül ezen a blogon néhány jellemtelen, álarcos, buta, primitív új-zélandi magyar boxütésébe „hajoltam bele”, teljesen akaratlanul. A tisztességes, hazánkra dicsőséget hozó magyarokkal ott találkoztam Új-Zélandon. De azok nem egyeznek ezekkel!

Tájékozatlan, rosszindulatú, a szakértelem legkisebb fogalmával sincs tisztában: Belekötött a fotókba: „A szerző a tájat szemléli típusú amatőrképekkel gazdagon illusztrált munka …”- írta
Ezzel az a bajom, hogy ő fotóművésznek képzeli magát, ezért – gondolom – például ilyen képeket tenne bele az útikalauzokba is: elsuhanó autó mögül halványan látszó behajtani tilos tábla, mely a város hangulatát idézi fel. Megsúgom, nem erre van szükség, hanem ismeretterjesztő fotóra egy-egy tájrészletről, épületről. (Hogy miért, azt nem magyarázom el pappitónak, az legyen előtte homály élete végéig!)

Érzéketlen tuskó az őslakókkal, a hagyományokkal szemben: 2009. dec. 15. 5.12-kor: Pappito idéz egy általa jónak tartott részt hét sorban, ami Új-Zéland természeti szépségeiről, az őslakók és az európai bevándorlók évszázados együttéléséről szól. És utána odaírja nekem tanulságul: „és sehol egy szó a maori várak védelmi rendszeréről? Pff…”
Ezzel nekem több problémám is van. Az idézetről Pukke álnevű cimborája 2009. dec. 15. 9.17-kor ezt írta: „Azért ez a Monteath-Colin izé, amit idéztél, is tele van tárgyi tévedésekkel…”. Én például csak mérsékelt égövi esőerdőkkel találkoztam itt, AotearOának hallottam, az évszázados együttélés eredményéről meg inkább annyit, hogy csoda, hogy maradt még a földi paradicsomból, ami itt volt annak előtte.” Tehát ebben a nagyon rövid pappito-leírásban a hű barát és állandó levelező csak hibát talált. És ez a pappito okoskodik az én könyvemről, ami kb. kétezerszer ilyen hosszú!!!!!
A nekem odalökött tanulságról meg annyit, hogy őt senki sem hívta Új-Zélandba, legkevésbé a maorik, a jogos földtulajdonosok. Mi magyarok is átéltük azt, amikor színmagyar, ezer éves területeket az erőfölény, a diktátum alapján elvettek tőlünk. No, valahogy ezt tették az európai betolakodók is a maorikkal. De akkor legalább becsüljék meg a maori kultúrát, és legyen szó a maori várak védelmi rendszeréről is! Különöseannak kellene élharcosnak lennie, aki a „kevés magyarok egyiké”-nek nevezi magát!

Felületes, hanyag ember: Látszott, hogy szinte meg sem nézte azt könyvet, el sem olvasta a borító leírását és az előszót, amiről „kritikát” írt, ugyanis akkor nem írna ilyen blődségeket: „Újszerű a tartalomjegyzék is, amely nem zavarja meg oldalszámokkal az olvasót …”
Ezzel az a probléma, hogy a „Tartalom” cím mellett ez szerepel: „Dőlt betűvel az első kötetben,álló betűvel a II. kötetben.” E mellet még azt is megtettem az olyan felületes emberek részére, mint pappito, hogy az I. kötetben szereplő részeket még ki is vastagítottam! És ha egy kicsit odafigyelt volna, láthatta volna, hogy minden dőlt (és vastag) cím után ott van az oldalszám!

Tudatosan csúsztat, ezzel akarta alátámasztani az időközben egyre gyengébb lábon álló véleményét: 2009. dec. 20. 1.12-kor eredeti helyesírással (azóta eltüntette a blogjáról): „…kevés magyar él itt, most szerencsétlenül beleszaladt a szerző úr egy párba. majdmegtanulja lenyelni. vagy megérti, hogy az alexandra miért nem áll szóba vele.”
Ezzel az a bajom, hogy az Alexandra nem ennek a „pár” ragyogó magyar újzélandi kritikusnak a véleménye alapján nem forgalmazza az Új-Zéland könyvem, hanem mert eleve fel sem kínáltam nekik! Ők a Horvátország könyveimet adták vissza rövid forgalmazás után, mivel – többek között – megvettek egy útikönyvkiadót, és annak sokkal színvonaltalanabb és ugyanakkor drágább Horvátországait akarják eladni, nem törődnek az utazók esetleges színvonalasabb igényeivel.

Tudatosan félrevezeti a blogját olvasót: Anikó 2009. dec. 22. 10.39. előtt szívott egy nagy levegőt és hosszas fejtegetésbe kezdett az útikönyv és az útinapló közti különbségről, valamint a weboldalamról (közbevetésem: egy óvónéninek illene tudni, hogy az magyarul „honlap”).
Ezzel nem is lenne bajom, mert miért kellene neki krisztálytisztán érteni az útikönyvekhez. A bajom pappitóval van, aki az erre írt válaszaimat megcsonkította. Így a szegény olvasó, azt hiheti, hogy Anikó milyen okos dolgokat írt. MartinIsti 2009. dec. 22. 11.39 erre a tökéletes példa, amikor azt írja: „… nagyon szépen, tárgyilagosan … összefoglaltad a lényeget, remélem okulunk is belőle…” Nem vettem annyi fáradtságot, hogy utána nézzek ennek a jóindulatú embernek, hogy kicsoda, de ő meg van győződve róla, hogy Anikó milyen okos dolgokat írt, ugyanis pappito a válaszaimat a lényegtől megcsonkítva tette közzé. (Természetesen itt, a második részben teljes terjedelmében elolvashatja bárki az Anikónak írt válaszaimat.)

Nem engedi a hülyeségek, hamisságok cáfolatát: Hihetetlenül buta, hozzá nem értő, feltűnési viszketegségben szenvedő emberkék írogatnak meglehetősen nagy hülyeségeket.
Nézzünk rá példát: – Polemius szerint (2009. dec. 15. 7.13-kor) 2–300 oldalas könyv megjelentetését 20 példány árából ki lehet hozni nullára.
Ezzel az a bajom, hogy pappitó ezeket nem javítja ki, mert nem ért hozzá, e mellett ez neki tetszik, akármilyen marhaság is, de másnak meg nem hagyja, mert kiradirozgatja a választ, ill. lehetőséget sem ad a kijavításra, mert lezárta a vitát.

Más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem: Bevezető írásában kifogásolja a könyvem nyelvezetét.
Ezzel az a bajom, hogy meg kell nézni az ő bevezetőjének, bejegyzéseinek a nyelvezetét itt a vita folyamán!!!

Megszólaltak tisztességes, jóravaló emberek is, de őket vagy a blogmester, vagy valamelyik elvakult cimbora próbálta lehurrogni, sőt elhallgattatni.
Ubongótól néhány idézet:
–„Nem ismerem ezt a művét a szerzőnek, de a Horvátországok azok baromi jók, a térképek, leírások profik, az adatok stimmelnek. Mindent megtaláltunk, hasznos volt.”
–„…megdöbbentenek ezek a kommentek, mert annyira nem illik a képbe ez az ismeretlenen való gyalázkodás. Nem tudjátok ki ez, mégis bunkóságokat írtok róla.”
–„nem kell vadbaromnak nevezni azt, akit egyáltalán nem ismersz. Disztingváljatok már, ha tudjátok, mit jelent ez a szó…”
–Viszont kicsit vagy nagyon, de mindenképpen elítélhető módon az életén is röhögtetek, most erre reagál BZSB. Ha már annyira élveztétek a rajta veló szórakozást, akkor ezzel is foglalkoznotok kell. Ugye ugye.”
–Hobenek válaszai: –„Miért érzed azt, hogy jogod van arra, hogy valakinek az életén nyilvánosan röhögj? Tudom, hogy net, meg mindent szabad, azt írunk, amit akarunk, de gondolj már bele, hogy ez mennyire nem fair.”
–„igazából azt nem értem, hogy pl. hobe mitől annyival különb, mint az öreg, hogy ilyen lekezelő stílusban osztja a szerencsétlent.”

herrbakos ezt írta neki: „Ubongo, miért jössz ide, ha nem tetszik, amit látsz? Miért van az, hogy valakinek minden áron ellenzékbe kell vonulnia. Más népeknél is ilyenek vagy csak nálunk van az, hogy 2 ember elég egy vitához?” A vérdíjat rám kitűző embernek a véleményszabadságról alkotott elképzeléséhez nem fűzök „kommentet”.  Véleményszabadsága csak neki és „kommentharcos” társainak van! De az eszembe jutott: Aki nem lép egyszerre..!
Pappito pedig ezt írta neki: „…ne olvasd a kommenteket.”

Lura is megszólalt egyszer: „Ubongo, nagyon egyetértek veled! Én sem olvastam a könyvet, de azt gondolom, a többiek sem, kivéve Pappito-t. Enyhén szólva nem fair amit műveltek. …egyszerűen csak jó érzés egyeseknek bunkóskodni meg egy ismeretlent lejáratni. Bármilyen a könyv (akár jó, akár rossz), amit itt műveltek, az gusztustalan.”
Pappito válasza: „hm… te meg a kommentelőimet fumigálod és a te véleményedet se dobom ki.”

Bogdanovits András meg így biztatott: „…aláírjuk, hogy a terjesztő hálózatot gengszterek. Ha borsót akarsz törni az oruk alá vidd be a terméket az Auchan félékbe, ott majd egy hét alatt eladnak kétaszer annyit, mint amennyiről egy évben álmodtál. Igaz, ők több bőrt húznak le rólad.”


Budapest, 2010. január 16.

Batár Zsolt Botond (öreg, szegény ember, vadbarom, faszi, retardált paraszt, ZsoltiBotondbá, Batár bácsi, Batár népművelő elvtárs, szerencsétlen)

2. rész  Amit pappito kihagyott vagy megcsonkított:

Ezt az írást a blogjában jelentettem meg, de nem ebben a „poszt”ban, mivel ezt elég korán lezárta! De nem vette komolyan az itt olvasott figyelmeztetést! Én azonban betartom a szavam! Erre bizonyíték ez az összeállítás is.
A BIRODALOM TOTÁLISAN VISSZAVÁG XIV.
Kedves pappito álnevű „kevés új-zélandi magyar egyike” (ahogy saját magát nevezte)! Bezárta az Új-Zéland útikalauzom első részéről indított vitát, ezért kénytelen vagyok más fórumokon szólni magához! Tőlem addig nem fog megszabadulni, és addig fog nyüszíteni, amíg nem teszi fel a teljes hozzászólási anyagot. Ugyanis maga rosszindulatú, igaztalan, mocskos szájú hülyeséget írt a könyvemről, és engem személyemben is sértegetett. E mellett rámeresztette hasonszőrű, gyurcsányi szájú barátait, akik „vadbarom”-nak, „retardalt paraszt”-nak, „Batár népművelő elvtárs”-nak, „faszi”-nak, stb. neveztek, még vérdíjat is kitűztek a fejemre, bár sem a könyveimet nem látták, sem rólam nem tudtak semmit. És ami a maga jellemét, hitelességét tökéletesen lefedi, a válaszaimat – de a cimborái válaszait is – átköltötte, részleteket vakart ki belőle, meghamisította az egészet! Magát nem jogosítja fel a blogtulajdon, hogy hamisítson, hazudjon, mást lejárasson, vérdíjat tűzzön ki a fejére, és mindezt álarc mögé megbújva! És az illető még védekezni sem tud, mert maga kitörli, meghamisítja a válaszait. Tehát követelem, hogy csonkítás, átírás nélkül tegye fel a teljes anyagot az elhíresült blogjára, hogy az olvasók el tudják dönteni, hogy kinek van igaza! Addig nem nyugszom, ha élete végéig is kell követelnem! És minden fórumot, minden percet meg fogok ragadni, ezt megígérem!
Üdvözlettel: B Zs B

3. rész  Levélváltásom Bakos Györggyel (herrbakossal)

4. rész  Levélváltásom Polemius-szal

>